Electrochronicle

...Bevallom, sohasem dirigálok partitúra nélkül, mert ha nem nézném a kottát, elkezdenék improvizálni és a zenekar csak bámulna. A zenélés alapja az improvizáció, a zeneszerzés alapja pedig a szerkesztés. Az improvizáció az adott pillanatban, folyamatában megismételhetetlenül történik, a zeneszerzés lényege pedig a hangzásokat sokszor megismételve átgondolni és írásban rögzíteni az előadók számára. A jó előadó viszont úgy közvetíti a „begyakorolt” kompozíciót, mintha improvizálna, mintha az a saját gondolata lenne. 1971-ben egy Köln melletti tanyán, Öldorfban telepedtem le és kipróbáltam a komponálás lehetőségeit a szigorú szerkesztéstől kezdve (Now, Miss!) a szabad improvizációig (Music for New York). Ebben az időben a hangok eredetéig, gyökeréig akartam eljutni; a rezgésekig, amelyben a ritmus és a dallam még közös. A legkülönösebb projekt 1972-től 74-ig az Elektrokrónika volt. Egy orgonán játszott álló hangköz lebegése, rezgése több hangátalakító készülék összekapcsolása után önálló dallamokat és ritmusokat hozott létre. Ez a hangzás a vízbe dobott kövekhez hasonlítható, ahol az egymást keresztező vízhullámok törvényeit és szépségét egyszerre csodálja az ember. Az Elektrokrónika nem improvizált és nem komponált zene; szépsége a mikroszkópikus zenei mozgások gazdagságában rejlik. A Dervistánc egy késői leszármazottja ez Elektrokrónika gondolkodásmódjának. Az 1993-ban egy klarinétra komponált darab háromszoros rájátszás (playback) utáni összhangja esetleges jelenség. A Music for New York felvételét 1971-ben improvizáltam magyar népi hangszereken (citerán és nyenyerén) egy angol EMS szintetizátorral (Synthi A) transzformálva. Két kitűnő jazzmuzsikus, Dés László és Dés András 2001-ben fűzött hozzá további improvizációt. Gyönyörű dolog 30 évet így összekapcsolni! A Now, Miss! hangfelvételét – Beckett rádiójátékának (Zsarátnok) alapján – 1973 febuárjában készítettük. A kompozícióban – Beckett darabjához hasonlóan – a tengerparton ülő két személy dialógusát halljuk. A felvételen Négyesy János hegedűn, én a Synthi A-val transzformált orgonán játszom. Az eredeti hangfelvételt a tenger hangjával 2002-ben kevertük újra. Eötvös Péter, 2002